A mindennapok az emlékezéssel telnek el.

Sorra mennek el a velem egykorú rokonok.Az  apai unokatestvér férje,  azanyai unokatestvér.

Mind velem egykorúak.Félelem és gyötrelem az élet

.Minden nap rájuk emlékezem.A drága húgom, aki még tavaly ilyenkor velem volt.A férj, már két éve lesz, hogy elment.

Mind elmentek.Kell az erő a kitartás, hogy elfogadjam,

( ha lehet), hogy nincsenek. A család ad erőt.

Adna, ha közel lennének.A távolság, a munkájuk, nem nagyon engedi őket hozzám. A telefon is ritkábban cseng.

Pedig elmegyünk mindannyian és akkor jön a kétség.Mit kellet volna még megélnünk, megbeszélnünk?

Nagyon rohanó ez a világ. A munkahelyet meg kell becsülni.

Az idős ember, meg tolja a napokat maga előtt.

A megélhetés az fontos, megértem én.

Csak a magány az nagyon fájdalmas, még ha tartalmas az életünk , akkor is.

A kertem a virágaim sok örömöt jelentenek a mindennapokban.

Galagonya fám.

Régen jártam erre.Sajnos csak szomorú dolgokról írok most.

Sorra mennek el a szeretteim.

Már több, mint egy éve, hogy elment a férjem.Utána februárban a menyem Édesanyja.Egyidősek voltunk. Most 2 hete az 58 éves húgom.Ennyi bánat, fájdalom. Keresem őket és emlékezem. Minden nap egy keserves ébredés. Az álomban még ott vannak, a valóságban már nem.

A férjem hosszú ideig beteg volt, várható volt az eltávozása, a nászasszonyom is.

De a húgom, egy hét alatt. hirtelen, roncsoló agyvérzés, már a koponya műtét sem segített. Egy hétig a gép lélegeztette és a szív megállt.

Még leírni is rossz, de átélni!

Mellette voltam végig, fogtam a kezét, beszéltem hozzá...

Hittem, hinni akartam, hogy hallja.

Aztán azt mondtam, elengedlek, menj, ha menned kell..

Jobb így neki, int ágyhoz, kerekes székhez kötve, magatehetetlenül.

Ő úgy döntött elmegy. És ebbe bele kell nyugodni.

Vele született ér rendellenesség okozta a  bajt. nem tudtunk róla. Ha fiatalon tudjuk, talán még tudnak segíteni.

Itt már nem volt segítség.

Ma sem tudom , hogy bírja az ember napokig, látni a mozdulatlan testvért, és reménykedni, egyszer csak megszólal, megmozdul..de nem.

Még minden nap keresem, várom és elképzelem, hogy csak egy rossz álom, és ő megérkezik, mosolyogva.

de ez soha nem történhet már meg, elment örökre..

Bánat, szomorúság maradt utána..

és a szép emlékek, az napok, amit együtt töltöttünk, az átbeszélt éjszakák.

Itt lakott velem 6 hónapig, segített ápolni a férjemet.

Az életünk, napjaink, dolgaink nyitott könyv volt egymás előtt.

Még szeretni sem jó ennyire, mert nagyon fáj a hiánya.

A családom nyújt vigaszt, a barátok és akik ismerték, és csak a jóságát említik, ami nekünk itt maradottaknak  erőt ad, hogy mi tovább vigyük az ő emlékét.

Rettenetes fájdalom az elmúlás, nem fordítható vissza az élet.

Elviselni, Az nagyon megviseli az embert.

De a kegyetlen mindennapok jönnek egymás után, és a feladatok nem várnak.

pedig tudjuk, mi is elmegyünk, mégis nap, mint nap megharcoljuk a magunk kis életét.Ugyan miért?

Talán azért a szeretetért, amit eddig kaptunk.

Mert a szeretet soha el nem fogy!

"A szeretet, soha el nem fogy!"

Aminek, nem tudsz parancsolni az az emlékezés.Jönnek és jönnek elő, a gondolatok a képek, az események, a mondatok.A mélyből, amire már rég nem is emlékeztél, szinte nem is tudtál róla. Csak a szép,   és a jó kerül előtérbe.De így van ez jól.Szeretteink addig élnek, amíg emlékezünk rájuk és itt vannak a szívünkben.

Nyílnak a szebbnél szebb virágok a kertünkben és , hallom a mondatot, nézd csak Anya!Tegnap még csak bimbó volt! És milyen illatos!Sokára fogadta el, hogy  a szabad időm nagy részét a virágaimmal töltöm.Mindig újakat szereztem.Szerinte virág nélkül sehonnan nem jöttem haza.

Tíz hónap hosszú idő, és nehéz napokat élek át.De már nevetni is tudok, könny nélkül is tudok beszélni róla, hozzá. Segít a családom, a barátok, a környezetem.Tudom rám még szükségük van, és ez ad erőt. Hasznos napokat szeretnék még eltölteni a hátra lévő időben.

A virágaim most róla is beszélnek, nekem, hozzám.

És már neki is lettek kedvencei.Egyet a sok közül el is vitt magával, a kezébe tettem. Kék szerelem virág a neve. Azzal  ment el  az otthonunkból.

Tudjuk, az a hely, ahová örökre költözött,
Ahol hófehér ruhába öltözött,
Ott nincs több gond, nincs fájdalom,
Csak Isten békéje s a nyugalom.

Mégis az emlékezés könnyei bukkannak elő,
De a szívben ott van a végtelen erő,
Melyet Ő is őrzött mindig szüntelen,
S Ő sem akarná, hogy rajta lakat legyen.

A könnyeink akkor édes vízzé válnak,
Magával sodorja mindazt, ami bánat.
S halljuk a hangját, ahogy azt kéri tőlünk,
Legyen az Ő szeretete minden ölelésünk…

Szerelem virág!

Újra itt vagyok.

Nem szerettem volna, ha a sirámaimat olvassátok.Igaz van belőle elég.A fizikai teher csökkent, de a lelki nem.De már újra élem az életem, a családomnak, a környezetemnek az örömére.No meg a magaméra is. Minden napot egy ajándéknak fogok fel.Az emlékeket nem lehet kitörölni, de nem is akarom.Jönnek elő és megszépülve. Semmi rossz, minden jó.A tél hosszú volt, de kibírható. Elkészült egy goblenkép, sokat voltam különböző közösségi oldalakon.Ahol virágokról ételekről lehet tapasztalatot cserélni, mindenütt megfordulok.Remélem az életkedvem csak javul.Most vagyok túl egy általánosnak nevezhető kivizsgáláson.Elkopva, meszesedve(és nem eszesedve) 2 új gerincsérvvel.De még sok tervem van, amit meg szeretnék valósítani.Kell az erő, nőnek az unokák és várják a mamit.Már éled a kertem, bár még itt mínuszok vannak éjjel, de már nem az a sivár téli a táj.Pláne, ha süt a nap.Akkor aztán nem fáj semmim, megyek a virágaim közé.Télen inkább a lakást csinosítgattam, főzőcskéztem(+4 kg)Most már vágyom a szabadba. A palántáim már bújnak az ablakpárkányon, új élet kezdete.Majdnem minden héten megyek a papához a temetőbe.Mindent elmondok neki.Már nem lázadozom ez a 7 hónap sok mindent megváltoztatott.A múlt héten elment a velem egyidős nászasszonyom. Ez egy kicsit újra előhozta a betegség a szenvedések emlékét.Ő is sokáig harcolt, de nem tudott győzni a betegség felett.Most a kis menyem lelkét kellene ápolgatni,rá fér.Már csak ilyen az élet.Szaporodunk is, a húgomnak jön májusban a 3. fiú unoka.Az én kis fiú unokám is már 2.5 éves.Mindent elmond a webkamerába.Karácsonykor együtt voltam vele4 napot.Aranyosak, a mai gyerekek, a szókincsük az érdeklődésük csodálatos!

A menyem névnapjára készült, még keretezésre várva.

Tegnap volt fél éve, hogy elment a férjem
Elment itt hagyott.
Nagyon szomorú napokat éltem és élek át.
Tudom, hiszem, vigyáz rám, és így már jobb neki.
Elfogadni soha nem tudom, a halál mindent megváltoztatott!
Amíg a szívünkbe él, nem felejtjük el, addig itt lesz velünk, minden nap, minden gondolatunkban.
Ma vagyunk(lettünk volna )44 éves házasok!
Nagyon hiányzol Papa!

Legtöbbször rózsát kaptam tőle a neves napokon, vagy kardvirágot.Én most ezzel a rózsacsokorral emlékezem rá, és gyújtottam gyertyát az évfordulókra.

A nyughelyéhez is vittem  télálló virágot.

Ügyes kezű lányos anyukáknak ajánlom ezt az oldalt.Rongybabák készítése.

http://www.lindababa.fw.hu

Minden kedves napló olvasómnak, kívánom az Új Évre!

Egészség,Szeretet, Békesség!

Csodáld meg a "kék" holdat szilveszter éjjelén TE is!

Részletek, ezen a linken!

http://www.otvenentul.hu/forumtopic.php?PageID=29905#post

Elmúlt a Karácsony!

Nagyon szomorúan és szorongással mentem az ünnep elé.

Először egyedül az életemben.

Készülődtem, de nem volt bennem az a nagy várakozás, az a tűz, ami hajtott volna.Nem vágyakoztam.Sehova, semmire. Gyerekeim mindketten hívtak, menjek, ne maradjak egyedül. Nem akartam menni.Nem rakom a bánatom rájuk a legszebb ünnepen.De csak nem hagyták annyiban.Nem maradhatsz egyedül, várunk.Megosztották, a szentestét és az első napot az idősebb , közelebb lakó fiam családjával töltöttem.Onnan indultam a messze (350km) lakó fiamékhoz.Olyan szerencsém volt, a menyem barátnője éppen ott lakik, mentek vissza és a kapuig vittek.Kellemesen, gyorsan utaztam.

A szenteste beszélgetéssel, az elmúlt Karácsonyokra emlékezve telet el.Előtte egy jó kiadós vacsora.Finom kacsákat sütött a menyem.Az elmaradhatatlan vörös káposztával.Süteményeket vittem én is.Diócska, kosárka, mézes tál-benne mézes figurák.Első nap hal sült.Délben indultam és 4 óra előtt már a másik fiamékhoz érkeztem.

A 2és fél éves unokám az ajtóban várt.Alig győzte kivárni, hogy papucsot húzzak és kezet mossak.Ugrott az ölembe és körülfonta a kezével a nyakam. Az érkezési ajándék kisaútó már a kezébe is került. A többi ajándék a fa alá.Nagy boldogság, őt ritkán látom a  nagy távolság miatt.Az ünnep további részét velük töltöttem. Sok különleges finomságokat készítettek . Mindig is szerettem a közös étkezéseket, az ízlésesen megterített asztalt. Most ezekben volt részem. És nekem csak oda kellett ülnöm.Ide is vittem a sütikből.

Hétfőn délután vonatra szálltam. Az unokatestvérem és az unokája is ezzel a vonattal jött haza.Jó étvágyunk volt az úti csomagból mindent megettünk a vonaton, pedig a fiamék bőségesen pakoltak.Hosszú volt az út.
Késő este érkeztünk, náluk aludtam és ma, kedden délután jöttem haza.Közben meglátogattuk a húgomat is, aki ebédet pakolt, nagyon jól esett.

Nem is tudom feldolgozni még a sok élményt, ami ért.A szép nagylány unokám közelsége, a kicsi kedvessége. Én füröszthettem, pelenkázhattam.                                   Rengeteget játszottunk.Mondókákat tanult meg velem, a pár nap alatt hármat is. Hát mi ez ha nem boldogság? Hiányoztak már ezek a napok. a meghitt beszélgetések a menyekkel, a fiaimmal.A papa betegsége miatt keveset voltam velük az utóbbi időben,most meg kényeztettek, szinte semmi dolgom nem volt, csak , hogy jól érezzem magam.

Sokat emlegettük a papát, meg is könnyeztük, de  el kell fogadni, már nem lesz semmi olyan nélküle, mint régen.Megpróbáljuk az élet ilyen oldalát is.

A kedves és hasznos ajándékoknak  örültem.Én is vittem mindenkinek.Megbántam volna , ha itthon maradok.Még el sem fáradtam, semmim nem fájt!

Ilyen gyógyító a szeretet!

Nagy sikere volt a mézeseknek.család, barátok kaptak belőle.Mind elfogyott!

A mézes tálak is készen vannak.Már csak a figurák díszítése van hátra, amit majd belerakok.

Elkészültek az idei mézesek.
A tálak, a figurák.Majd hozom a többit is, még melegek, hűlnek.
Egy délután összegyúrtam.4 napot pihentek a hűtőbe.
Egy adag pogácsának, hajtóanyaggal.Másik adag figuráknak ,abba nem került szódabikarbóna, mert eldeformálódna.Kicsit keményebb, de idővel megpuhul és ehető is.
Egy délután kisütöttem a pogácsákat.
Kiszaggattam a figurákat, ők pihentek, szikkadtak,másnap délutánig.A tálnak is kinyújtottam, hogy szikkadjon,mert ha lágy lecsúszik a fém tálról.Másnap sütöttem.
A díszítés is időigényes.
Én úgy érzem megéri. A család a barátok , várják minden Karácsonykor.
Van ám velük munka!

Egy bevásárlóközpontban szenvedett mesterséges megvilágításnál. Megmentettem! Haza jött velem.

GYÖNYÖRŰSÉGES!!!!

A kavicsok is szépek!

Évekkel ezelőtt hímeztem varrógéppel.

Minden Karácsonykor előkerül.

Kicsit gyógyítgattak.8 infúziót vettem fel.Egy kis értágítás történt.Meszesedik az öreg test.(és nem eszesedik)

Kell a "főjavítás" mert nagyon elhanyagoltam a z orvosi ellenőrzéseket. lassan már minden ellenőrzésen túl vagyok.Az eredmények kornak megfelelőek.Kis hallás romlás.A gerinc meszes, a szív nagyobb.Ennél már volt rosszabb is.

A csipőm kopik, és fáj, nem tudok lépcsőn felmenni a bal lábammal.Proenzi+3-tól, meg egy beszúrt injekciótól várok, még javulást.lesz még egy szuri és talán jobb lesz.ha meg nem így jártam.

Mintha most javult volna, csak a fájdalom nem csökken.

Igaz tegnap sokat gyalogoltam.Bevásárlás,rokonlátogatás.Húgomat vittem a vonathoz.Temetőbe voltam. Éjszaka bizony szenvedtem a fájdalomtól.

Végül is kibírható, fájdalom csillapítóval, amit a legvégső esetbe veszek be.

A lelkem sincs még rendben. nyugalom, belső nyugalom kellene.Próbálom elfogadni a helyzetemet, mást nem tehetek. Az emlékek, viszont erősebbek. Újra előjönnek és vitatkozom önmagammal, az életemmel.

Az ünnep közelsége megrémít.Eddig mindig együtt éltük meg, most először egyedül, nélküle. Elfogathatatlan, hihetetlen.

A gyerekek biztosan pótolnak egy részt, de mégis hiányos lesz.

bezárom az életem, a lelkem és nem adom ki magamból a fájdalmat.Jó, ha jön valaki és beszélgetünk, de én nem szívesen megyek senkihez.Ne  sajnáljanak, nem akarom a bánatom másokra erőltetni. Most nem vagyok jó partner egy látogatáshoz sem.

Azt hittem szeretek egyedül lenni, de nem.

Egész nap teszek.veszek, de semmi értelmét nem látom.

Apró örömök azért akadnak.Telefonhívás az unokától, gyerekektől. Remélem nem unják, hogy mindig sírok.De ők is a papa emlékénél kötnek ki pár mondat után.

Nagyon hiányzik mindenkinek.

http://rakom.freeblog.hu/archives/2009/12/06/T%C3%A9lany%C3%B3_itt_van/

http://www.kreativvagyok.hu/mozaik/index.php?olvas=408

Ezeken az elérhetőségen, találtok egy nagyon szép üvegtányért, ami morzsiüveg mozaikkal készült. Vigyázat, el nem tudod hagyni az oldalt, amig végig nem nézed, annyira sok szépséges dolgot látsz!

De , más is van ám ott!!Egy játék.

Kommentelj és megnyerheted, Karácsonyra!

Érdemes átnézni ezt a blogot, mert "cicó" nagyon ügyes dolgokat művel.Csúpa kreatívtás. Élvezet olvasni a blogját.

Már annyi hasznos dolgot küldött a Karácsonyi előkészülethez üzenetben!

Saját készítésű ajándékokhoz adott ötleteket.

Ime a nyeremény tányér!

Áldott, békés ünnepet kívánok, mindenkinek!

Saját készítésű, asztali díszeim.

"Jól készítsétek útját, a vendég már közel..."